„Túracipőben Budafokon, a Péter-Pál utcában és környékén” címmel szervezett kirándulást október 30-án a diósdi Német Hagyományőrző Egyesület. A szomszédolásnak aktualitást adott, hogy Budafok és Diósd múltja igen sok a hasonlóságot mutat a sváb hagyományok, a hagyományos foglalkozások, így a szőlőművelés és az őszibarack-termesztés tekintetében is. Az alábbiakban közreadjuk a midio.hu cikkét, mely részletesen beszámol a helytörténeti sétáról.
Diósd lakói közül sokan származtak Budafokról, illetve sok diósdi is dolgozott a szomszédos településen, később fővárosi kerületben. Többek között Königh Ferenc, Békeffy Árpád borászként, Trautner Ádám kádármesterként; Schneider Kálmánnak és Eisemann Györgynek üvegcsiszoló műhelye működött Budafokon.
A diósdi csoport október 30-án, szombaton, ragyogó napfényes időben kelt útra a budafoki Péter-Pál utca nevezetességeinek megtekintésére. A túrát dr. Vankó András, a Budafoki Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Kör elnöke mindenre kiterjedő figyelemmel állította össze és szervezte meg, a látnivalókat Dózsa Zsuzsa idegenvezető segítségével mutatta be.
Először a Szent Péter és Pál kápolna előtt Dózsa Zsuzsa mesélte el Promontor történetét. A területen egykoron középkori falu állt, amely a török időkben elnéptelenedett. A 17. században, 1698-ban-ban Savoyai Jenő birtoka Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, a filoxéra pusztítása következtében szűnt meg. A szőlőt más gyümölccsel (őszibarackkal) pótolták és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet.
Ezt követően a diósdi német hagyományőrzők a Kápolnát is megnézték belülről. Előtte áll az Ősök fája, a mintegy 250 éves mezei juhar.
Az 1739-es pestisjárvány Promontoron is számtalan áldozatot követelt. A település leggazdagabb családja a serfőzde tulajdonosa, a Knoll család volt. A családfő, Knoll József megfogadta, ha túléli a fekete halál pusztítását, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére kápolnát épít. Bár József és felesége a járvány áldozata lett, leányuk, Veronika a pestist követő évben felépíttette Budafok első templomát, és szüleit ide temettette. A kápolna és az Ősök fája története az idők folyamán összefonódott: körmenetek állomása, keresztutak kiinduló pontja, az évente megrendezett Péter-Pál Napok állandó állomása lett.
Az Ősök fája iránti kötődést és megbecsülést jelzi, hogy nevét a kerületi civil szervezetek kopjafába vésették, és 2002. június 29-én, ünnepélyes keretek között elhelyezték a fa közelében. Azóta a Péter Pál Napok önálló programpontja – az Ősök fája előtti tisztelgés jegyében – a kopjafa megkoszorúzása.
Ezt követően a túrázók a lépcsősoron felmenve, a Kálvária tetején lévő kilátóból gyönyörködtek Budafok panorámájában, valamint megismerkedtek az ott lévő emlékek történetével. Lefelé jövet bementek a Bibliai játszótérre, ahol dr. Vankó András elmesélte: a gyerekek itt játékosan ismerkedhetnek meg a Szentírással és a stációk történetével.
Az út következő állomása a Törley-kastély volt; itt Törley József életútját, a kastély létrejöttét ismerhették meg a diósdiak. Ugyancsak szó esett Törley József feleségének, Sacelláry Irénnak a kastélyáról is. A Bizáncból származó Sacelláry család 1875-ben jelent meg Budafokon mint vásárló. A kastélyt a 19. század végén építtette Sacelláry György, leánya, Irén részére, aki 1885-ben lett Törley József felesége lett. Sajnos jelenleg ezek a patinás épületek nem látogathatók. A csoport a Plébánia utcán sétálva, a Czuba–Durozier-villa épülete mellett, melyben egykoron konyakot gyártottak – ért a Sarló utcában lévő Törley Mauzóleumhoz, amely napjainkban meglehetősen lepusztult formában fogadja a látogatókat.
Innen lefelé sétálva, a patak partján a Péter-Pál utca legrégebbi részéhez érkezett a csoport. Útközben a résztvevők megtekinthették a 40. sz alatt lévő, valószínűleg eredetileg fogadóként működő épületet, Thurzó Gábor, a Belváros és vidéke írója nagyszüleinek házát, ahol az író nyarait töltötte. A Czuba konyakgyár egykori épülete, valamint Törley József első lakóháza mellett elhaladva értek a helytörténeti séta résztvevői a Seybold–Garab Pincészethez. A pince különlegessége egy „cement hordó”, mely belülről jénai üvegcsempével bélelt, homlokzatán a Zsolnay Porcelángyár által készített pirogránit relief látható a magyar korona egyesített címerével és a Szent Koronával. Itt dr. Vankó András saját kékfrankos borával kínálta meg a diósdi vendégeket, melyet ő még hagyományosan fahordóban készít.
Budafok helytörténetének a sport is szerves része. A séta érintette a Budafoki MTE sportpályáját is. A dél-budai sport talán utolsó fellegvárában a száz év alatt olyan legendás labdarúgók nevelkedtek, illetve labdarúgók és edzők fordultak meg, mint Zakariás József, az Aranycsapat balfedezete, kortársa, Csordás Lajos, a későbbi évtizedekben Noskó Ernő, Mezey György, Verebes József, Mészöly Kálmán, Dobesch Gyula, Kapitány Sándor, Vizi Sándor – a jelenlegi ügyvezető elnök -, Esterházy Márton, Jakab János, Tepszics Ignác, Mörtel Béla, Pintér Attila, Fatér Károly, Tóth Kálmán (valamint itt játszott a Ferencváros egykori erőssége, a diósdi Tátrai Antal is – a szerk.). A valaha volt egyik legnagyobb magyar kosárlabdázó, a nemrég elhunyt Simon János is innen indult az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokáig vezető útjára, és itt sportolt a fiatalon tragikus elhunyt Kolonics György kiváló kenus is. Az egyesületnek jelenleg körülbelül 500 sportolója van, és közel 2500-an látogatják rendszeresen a létesítményt.
A csoport tagjai a kiadós séta után, stílszerűen a „Tizenegyes” étteremben fogyasztották el a jól megérdemelt ebédet, majd azt követően a Magdolna Udvar helytörténeti gyűjteményét nézték meg. A nemrég nyílt, „Élet-képek – Budafok-Tétény története napjainkig” című állandó kiállításon a diósdi hagyományőrzők képet kaptak a római kori erőd, Campona történetéről, a budafoki svábok históriájáról.
A kellemes, minden résztvevő számára számos élményt adó nap zárásaként a csoport tagjai a Budafokon működő gyárakról, üzemekről készült régi fotókat, az azokban használt eszközöket, bútorokat nézték meg.
Tátrai Bori
midio.hu
Fotó: A szerző és a résztvevők felvételei
