A solymáron élő Sós Ágnes Tiszta sváb című dokumentumfilmje igyekszik átfogó képet nyújtani a magyarországi németség történetéről, a szülőföldről való elűzésről, a ki- és áttelepítésekről, a szovjetunióbeli kényszermunkáról. A forgatókönyv szerint sváb származásukra büszke fiatalok keresik fel nagyszüleiket, dédszüleiket, a szomszéd vagy ismerős idős embereket, kérve őket, hogy meséljenek a gyökereikről, gyerekkorukról, majd a felnőtt életüket meghatározó eseményekről.
A mintegy 40 településén forgatott, több mint 100 órányi nyersanyagot feldolgozó alkotás mindennapi tevékenységek között – ebéd, süteménykészítés vagy épp disznótor – folytatott könnyed beszélgetésekkel indul, ahogyan azonban egyre mélyebbre merülnek az interjúalanyok az emlékekben, gyakran már nemcsak az adatközlők, de az őket hallgató fiatalok is küzdenek a könnyeikkel. Ahogyan tér- és időutazásuk során az unokák felderítik a történelem számukra eddig ismeretlen tényeit, egészen pontosan a magyarországi németség történetét, egyre nyilvánvalóbbá válik számukra az elhallgatás veszélye: az, hogy a félelem félelmet, a gyűlölet gyűlöletet táplál, rombolja az emberi kapcsolatokat, soha be nem gyógyuló sebeket okozva.
A vetítés után véleményt kértünk a filmről néhány résztvevőtől.
Oderszky László, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat korábbi elnöke: „Megrázó alkotás, kiváló összegzés. Mellettem több idős ember megszólalt a film alatt: valóban így történt, itt, Diósdon is.”
Mihalek Tamás, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke: „Sajnos az iskolai történelemórákon nem esik szó ezekről a dolgokról ilyen részletességgel. Ezért nagy az érintett családok szerepe: amíg lehet, át kell adni a következő generációnak a még meglévő emlékeket, ismereteket. Ha nem tesszük meg, végleg elvesznek.”
Paszternák Lászlóné, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat első elnöke: „Én végigsírtam a filmet, mert feljöttek az emlékeim. Diósdon ugyanígy történt. Szinte hallottam a nagymamám hangját, ugyanezeket a dolgokat mesélte el, zárt ajtó mellett, halkan, hogy senki meg ne hallja.”
Dizseri András polgármester: „Megdöbbentő és felkavaró filmet láthattunk. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy egy-egy hétköznapi probléma, aminek az adott pillanatban nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mennyire jelentéktelennek tűnik például ahhoz képest, ami a svábsággal történt. A mi feladatunk, hogy a történteket a következő generációnak is bemutassuk. És a történelemkönyveket ilyen programokkal, eseményekkel is ki tudjuk egészíteni.”
K. Z.
