2026. március 3-án, életének 77. évében elhunyt Tonka Anna, a diósdi svábság meghatározó személyisége, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat volt tagja. Március 29-én vettünk tőle végső búcsút a diósdi temetőben.
Anna 1949. július 14-én született Diósdon, és élete végéig itt élt. Édesapja egy Balaton közeli településről, édesanyja diósdi sváb családból származott.
Az óbudai Bláthy Ottó Erősáramú Technikumban érettségizett, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett villamos üzemmérnök diplomát. Később, munka mellett, a Bánki Donát Műszaki Főiskolán a szervezés szakot végezte el, mérlegképes könyvelői képesítését pedig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kapta meg. Pályafutását fejlesztőként kezdte a Mechanikai Műveknél. A 80 -as évektől főként vagyonértékelési feladatokkal foglalkozott egy kft.-nél, később belső ellenőrként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
Családja életének a szőlő- és baracktermesztés meghatározó része volt. Gyermekkora óta segített a kertművelésben. Szülei elvesztése után, testvérével közösen gondozták tovább az örökölt gyümölcsös kertet. Dolgos sváb mintát látott maga körül és e szerint élte életét. Nagy odaadással, hosszú ideig, sokat dolgozott a nagyszülői ház felújításán. Minden régi dolgot próbált megmenteni, megőrizni. Rajongott a természetért, virágokért, növényekért, állatokért.
Magánéletében fontos volt számára a család. Bár saját gyermeke nem született, testvére fiainak pótanyukája volt, később pótnagymamaként nagy szeretettel foglalkozott az unokákkal is.
2004-től egyik alapító tagja volt a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, az első Barackfesztivál létrejöttét már segítette. 2006-tól a DNNÖ képviselője. Helyismeretével, a sváb családok és szokások ismeretével nagyban segítette a német önkormányzat munkáját. Sváb kiállításokat rendezett, remek ötleteket felhasználva, mely kiállítások ma is emlékezetesek. Az úrnapi körmenet virágszőnyegeit maga tervezte motívumokkal gazdagította, és számolta ki a szükséges virágmennyiséget a legapróbb részletekig, mindenki csodálatára.
2008–2009-ben részt vett a Diósdi Nemzetközi Ifjúsági Találkozó megszervezésében és lebonyolításában. A falusi Disznótoroson mindig lehetett számítani a segítségére. A Tájházban a Nyitott Napok keretében bemutatta a Tájház eszközeit, szerszámait és a ma már szinte elfeledett tollfosztást is. A Diósdon szervezett, Dió nevű települések összejövetelén értékes kiállítást szervezett, régi térképekkel gazdagítva ismereteinket. Minden rendezvényen szívesen vett részt, és ott volt, amikor szükség volt rá. Ápolta a testvérvárosi kapcsolatokat. 2019-ben Diósd Városért Díjat kapott munkájáért a diósdi önkormányzattól.
Igazi sváb volt, dolgos, spórolós, becsületes, önérzetes, a végsőkig elment az igazáért. Remek társ volt a képviselő-testületben, és jó barát, akire mindig lehetett számítani. Ismert minden diósdi sváb családot, tudta visszamenőleg 100 évre, hogy ki hol lakott. Diósd élő történelemkönyve ment el közülünk.
Pótolhatatlan veszteség korai halála, mind tettrekészsége, mind tudása hiányozni fog Diósd életéből. Rövid szenvedés után távozott el közölünk, gyászolja őt családja, és a közösség, melynek meghatározó egyénisége volt.
“Nem az hal meg, akit eltemetnek, hanem az, kit elfelednek.”
Tonka Klára és Paszternák Veronika emlékeiből
lejegyezte:
Gordon Orsolya
